A Napkard útja

Az árnyék túl nagyra nőtt,És a hét világ megingott. A Napkard jelenti az utolsó esélyt.Ha a Napkard harcosa végigjárja az útját… „Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor szembe kell néznie saját sötét oldalával. Eljön akkor is, ha a királyról, a fehérekről vagy éppen a táltosokról van szó. Mindannyiunknak meg kell küzdenünk a belső árnyékkal. Van, akinek sikerül felülkerekednie, és van, akinek nem. Akad, aki nem is csak egyszer vívja meg ezt a küzdelmet önmagával. De a pusztítás erejével soha nem nyerheted meg az élet csatáját!”A Boszorkánymester sötétsége már mindegyik Kört eléri. Régóta vár arra, hogy végleg megtörje a jazigokat, és a túlereje nem kétséges. Csak a Napkard fényereje állhatja útját.A jazigok visszakapták a Talashimot. Duir, a törvényes király, az utolsó összecsapásra készül a fehér vitézek és a fekete sólymok élén. Ám a Tűz Körének yill népe egyedül nem kerekedhet az ősi ellenség fölé. Csupán akkor győzhetnek, ha mindazok melléjük állnak, akik készek a fény oldalán küzdeni. Csak a Napkard fényereje hívhatja őket egybe.A Napkardot nem a hét világ legjobb harcosa hozhatja el az utolsó csata előtt, hanem az, aki felvállalja a gyengeségeit, és előnyt kovácsol belőle. De nem mehet egyedül…Kis csapat indul útnak, hogy megállja a próbákat, és eljusson a világokon túlra.A Harcos, a Látó, a Sárkány és a Kereső.Ahogy az elején, úgy a végén.A Legendánk-ciklus befejező kötetét, a Rózsaláng, A sebesült király, a Viharok éve és A Jóslat folytatását tartja kezében az Olvasó.